Többnyelvű webshop: a hreflang alapjai
Publikálva:
A hreflang egy jelölés, amely megmondja a keresőnek, hogy egy oldalnak melyik nyelvi vagy országváltozatát kinek mutassa. Webshopban akkor kell, ha ugyanaz a tartalom több nyelven vagy több országra célozva létezik. Három módon adható meg: HTML-linkekkel, HTTP-fejlécben vagy a sitemapben — és csak kölcsönös visszahivatkozással érvényes.
Mit csinál a hreflang, és mikor van rá szükség?
A hreflang nem fordít le semmit, és önmagában nem rangsorol jobban. Egyetlen dolga van: összekapcsolja ugyanannak a tartalomnak a nyelvi és országváltozatait, hogy a kereső a látogatónak a neki való változatot adja.
Webshopban jellemzően akkor kerül elő, ha ugyanaz a bolt külön domaineken fut — például .hu és .ro címen —, vagy ha a boltnak magyar és angol nyelvű változata is van.
Ha egynyelvű vagy és egy piacra árulsz, a hreflangra nincs szükséged: nincs mit összekapcsolni. A magyar webshopok többsége pontosan ebbe a csoportba tartozik.
A három beállítási mód
A jelölést háromféleképpen adhatod meg, és a Google szerint a három egyenértékű. Nem kell mindet használnod: válassz egyet, és azt vidd végig következetesen.
- HTML link elem az oldal fejlécében — a rel=alternate jelölés felsorolja a többi változatot. A legelterjedtebb mód, cserébe hizlalja a forráskódot.
- HTTP Link-fejléc — ugyanez az információ a szerver válaszfejlécében. Nem HTML fájloknál, például egy PDF-katalógusnál a HTML link elem nem opció — ilyenkor a fejléc vagy a sitemap marad.
- Bejegyzés a sitemap XML-ben — minden URL mellett xhtml:link elemek sorolják fel a változatokat. Nagy boltnál ez a legkarbantarthatóbb: egy fájlban az egész.
A HTML-változatot a forráskódban ellenőrizheted:
<link rel="alternate" hreflang="hu" href="https://pelda.hu/termek" /> <link rel="alternate" hreflang="sk" href="https://pelda.sk/produkt" /> <link rel="alternate" hreflang="x-default" href="https://pelda.hu/" />
A pontos szintaxist a Google hivatalos útmutatója írja le a lokalizált oldalváltozatokról.
A kölcsönös visszahivatkozás szabálya
Ez a hreflang legszigorúbb szabálya. Minden változatnak fel kell sorolnia az összes többit, és önmagát is. Ha a magyar oldal hivatkozik a szlovákra, de a szlovák nem hivatkozik vissza, a Google a jelölést figyelmen kívül hagyja — nem részben, hanem egészben.
A logika egyszerű: egyoldalú állítást a kereső nem fogad el — az összetartozást csak akkor hiszi el, ha mindkét fél kimondja.
Az x-default a fel nem sorolt nyelvek esési pontja: a Google ehhez rendeli azokat a látogatókat, akiknek a nyelve nem szerepel a listádban. Tipikus helye a nyelvválasztó oldal.
Gyakori hibák webshopban
- Egyirányú jelölés — a fő nyelvi változat felsorolja a fordításokat, de azok nem hivatkoznak vissza. Ez a legdrágább hiba: az egész beállítás érvényét veszti.
- Országkód önmagában — a nyelvkód kötelező, az országkód csak opcionális kiegészítés; pusztán országkóddal nem adható meg változat.
- Nem szabványos kódok — a nyelvkód ISO 639-1, az opcionális országkód ISO 3166-1 Alpha 2 formátumú, például en-GB. A kitalált vagy elgépelt kódot a kereső nem érti.
És a legfontosabb korlát: a hreflang útmutatás, nem parancs. A Google jelzésként veszi figyelembe, de felülbírálhatja, ha mást lát helyesnek — ne várd tőle, hogy garantálja, melyik változat jelenik meg.
Kell-e ez neked?
Ha magyar boltod van, magyar vásárlóknak, magyarul, akkor nem. A hreflang attól a ponttól válik érdekessé, amikor tényleg megnyílik a második nyelv vagy a második ország, és az idegen nyelvű oldalaidra valódi forgalom érkezhet.
Bevezetés előtt tisztázd a viszonyát a canonicallal. A canonical egy nyelven belül dönti el, melyik URL az igazi a hasonló címek közül; a hreflang a nyelvek között irányít. Kiegészítik egymást: minden nyelvi változatnak saját canonicalja van, és a hreflang ezeket köti össze.
Ha most méred fel, hol tart a boltod technikailag, az AI-láthatósági ellenőrzőlista végigvezet a fontosabb tételeken — a hreflang azon a listán a „csak ha többnyelvű vagy" kategória.