Amikor a teszt-webshop kerül a Google-be
Publikálva:
A teszt-webshop akkor kerül a Google-be, ha nyilvánosan elérhető, és semmi nem tiltja az indexelését. A megelőzés legbiztosabb módja a jelszavas védelem; a noindex jelölés a második. A robots.txt önmagában nem elég — sőt, a noindexet is hatástalanítja.
Hogyan kerül be egyáltalán a teszt-bolt a keresőbe?
A teszt- vagy staging-változat a gép szemében semmiben nem különbözik az élestől: egy nyilvános URL, mint bármelyik másik. Nincs olyan rejtett kapcsoló, amiből a kereső tudná, hogy ez csak próba. Ha eléri az oldalt, felfedezi; ha felfedezte, indexelheti is.
Ehhez elég egyetlen kifelé mutató nyom: egy ottfelejtett link a fejlesztői jegyzetben vagy egy körlevélben, egy régen beküldött sitemap, amit senki nem vont vissza, egy chatben megosztott URL. A kereső innen indul el, a többi már megy magától.
Miért baj, ha a teszt-bolt is látszik?
A legnagyobb kár a duplikáció. A teszt-bolt jellemzően ugyanazokat a termékleírásokat és kategóriaszövegeket tartalmazza, mint az éles: a keresőnek el kell döntenie, melyik az eredeti, és ez a döntés nem mindig neked kedvez.
- Teszt-árak és próbatermékek jelennek meg a találatban — olyan ajánlat, amit nem árulsz.
- Félkész szövegek, üres kategóriák, működésképtelen kosár fogadja a látogatót.
- A vásárló nem tudja, melyik a valódi boltod — a bizalom ott törik meg, ahol a legdrágább.
A canonical-jelzés sem ment meg magától: ha a teszt-változat a saját URL-jére mutat kanonikusként, épp azt mondod a keresőnek, hogy ez is önálló, indexelhető oldal. A jelölés logikáját a canonical URL webshopoknak cikk járja körbe.
Hogyan veszed észre?
A leggyorsabb próba a site: operátor — írd be a keresőbe a site: előtagot a teszt-domainnel vagy aldomainnel. Ha bármilyen találat visszajön, a teszt-bolt bent van az indexben.
A rendszerszintű ellenőrzés a Search Console. Ha a teszt-domain külön property-ként fel van véve, a lefedettségi jelentés megmutatja, mely oldalak indexeltek és melyek maradtak ki, milyen okból. Ha nincs felvéve, épp ezért érdemes felvenni: amit nem kötsz be, arról nem kapsz jelzést.
Így tartod kint helyesen
A sorrend nem ízlés kérdése. Az első és legbiztosabb réteg a jelszavas védelem, vagyis a szerver-szintű HTTP-hitelesítés: a kereső be sem jut az oldalra, tehát nincs mit indexelnie. Ez azért erős védelem, mert nem a bot jóindulatán múlik, hanem a szerveren dől el.
A második réteg a noindex jelölés, amit kétféleképpen adhatsz meg: meta robots tagként az oldal fejlécében, vagy X-Robots-Tag HTTP-fejlécként. A Google leírása szerint helyesen alkalmazva az oldalt teljesen kiveszi a találatok közül — akkor is, ha más oldalak linkelnek rá. Arról, hogy ugyanez a jelölés mekkora kárt okoz, ha véletlenül az éles boltra kerül, a noindex-baleset cikk szól.
A két noindex-mód pontos leírása a Google hivatalos indexelés-blokkolási útmutatójában található.
Ha már bent van: így szedd ki
Először a robots.txt-tiltást kell feloldani, és utána kitenni a noindexet — így a bot a következő látogatásnál látja is a jelzést. A másik, még egyszerűbb út: vedd le az oldalt, vagy tedd jelszó mögé. Mindkét esetben az újrajáráskor engedi el a kereső.
A folyamatot a Search Console eltávolítási eszközével tudod gyorsítani: ez ideiglenesen elrejti az URL-t a találatok közül, amíg a tartós megoldás végigfut. Innentől türelem kell, mert a kereső a saját ütemében jár vissza, és a tényleges eltűnés napokat, néha heteket vesz igénybe.